forrás: Index.hu
Számítógépes mikrovilágokban folytatott kutatások kimutatták, hogy bizonyos feltételek mellett kialakuló önszerveződő csoportok képesek hatékonyan kezelni közösségi forrásainkat: erdőket, halastavakat, vízrendszert, sávszélességet.
Az Arizonai Állami Egyetem (ASU) Emberi Evolúció és Társadalmi Változás Iskolájának kutatói, az Indiana Egyetem részvételével speciálisan tervezett számítógépes szimulációs játékokkal kísérleteztek. Komoly bírságokat, kommunikációt és a kettő kombinációját ugyanúgy tesztelték, mint azokat az időszakokat, amikor büntetés és kommunikáció egyaránt meg volt tiltva. A két egyetem négyszáznál több hallgatójának részvételével végzett kísérletek kimutatták, mely változók növelik az együttműködés szintjét.
Játékszabályok
Az egyikben diákok meghatározott ideig tartó számítógépes játékot szimultán játszottak egy laboratóriumban. Elszigetelt fülkében ültek, mindegyiküknek volt saját avatárja. Színes jelek, pontok formájában megjelenített erőforrásokat kellett különleges környezetben gyűjteniük a többi résztvevővel együtt.
Ha túl gyorsak, kimerülnek a források, vége a játéknak. Ha fenntartható módon teszik, a jelek regenerálódnak, még több takarítható be belőlük, növekszik a játékos pontjainak száma. Minél több a pont, annál több valódi dollárt kap a végén. A tényleges pénz bevezetése egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy a résztvevők komolyan vegyék a játékot.
A jó teljesítményhez egyrészt saját teljesítményüket kell folyamatosan monitorozniuk, másrészt tisztában kell lenniük azzal, hogy mit tesznek a többiek. Egyes esetekben megengedett a csetszobákon keresztüli kommunikáció: stratégiák egyeztetésére, a források helyszínére vonatkozó döntések meghozására, jelek begyűjtésére. Azt is ők határozzák meg, hogy hoznak-e a komoly bírságokat a források a csoport valamelyik tagja általi túlzott használatáért, és mikor, milyen esetekben büntetnek egy-egy játékost.
Érdekes eredmények
A kísérletek során bevezették az idő- és térbeli dinamikát is – kifejezetten azzal a céllal, hogy a kutatók pontos képet alkossanak, értékelhessék a két kritikus változót. A tér- és időkomponens komplexitása jól illusztrálta, hogy az erőforráskészletek feletti erőteljesebb irányítás nem minden esetben eredményez jobb betakarítást. Ez az észrevétel ellentétes a közös erőforrások kezelésére vonatkozó klasszikus és világszerte alkalmazott megközelítéssel.
Ha a résztvevők nem kommunikáltak, túltermeltek, és kimerítették a lehetőségeket. Amikor nyíltan és koordináltan együttműködtek, gyorsan megegyeztek a mikéntben és a szabályokban, sokkal jobban teljesítettek, sőt, miután már nem érintkeztek egymással (az addigi közös munka utóhatásaként), változatlanul olajozottan működött a gépezet. Súlyos bírságok kiszabása viszont egyáltalán nem javított az outputon. (Az együttműködés csak egy esetben nem funkcionált, amikor a csoport néhány tagja nem tudott dűlőre jutni a többiekkel a szabályokat illetően.)
Játékok a fenntartható fejlődésért
A kutatás során sokkal komplexebb környezetben és feltételek mellett mérték fel közjószágok és erőforrások menedzselését, mint a hasonló jellegű korábbi próbálkozások. A játékokat helyszíni felmérések, vizsgálatok tanulságait felhasználva dolgozták ki, s múltbeli példákkal összehasonlítva, realisztikusabb környezetet, feltételeket teremtettek bennük (és általuk), amelyek kifejezetten hasznosnak bizonyultak egyének komplexitás-kezelésének és a forráskimerítés (túlhasználat) kísértésének felmérésére.
A következő lépés a szimulációs játékok oktatási célú átalakítása cseppet sem meglepő, hiszen általános trendhez, játékvilágok és tanulás összekombinálásához kapcsolódik.
„Bízom benne, hogy eljutnak a következő generációig, és használatuk során mindenki jobban elgondolkodik az egyre súlyosabb társadalmi-ökológiai problémákon, s egyben megtanulják, miként kezeljük fenntartható módon a rendelkezésre álló erőforrásokat” – nyilatkozta Allen Lee, az ASU egyik kutatója. – „Fantasztikus lenne, ha nemcsak a szórakozást szolgálnák, hanem a játékok során szerzett tapasztalat cselekvésig vezetné a felhasználókat.”
