2008. szeptember 11., csütörtök

Segélyország-Magyarország

Egy polgármester szájából idézünk:

"Nekünk is sok gondot okoz a szociális segély kérdése. Még az
elődöm is szociális segélyt vesz igénybe... Gépésztechnikus lévén még a
közmunkát sem vállalja és nem is tudok ellene tenni...
De elkezdődött egy sajnálatos folyamat a környéken.
Elmentem az egyik érintett családhoz, hogy pontos számokat írjak.
2008. dél baranyai roma emberek lakta falu.
6 gyerek van a családban. Intézetbe adták őket.
Majd jelentkezett a család rokonsága és pár nap múlva kihozták
mindegyiket, mint nevelőszülők. Az állam megszabadul a gyerekektől és fizet.
Nem keveset. Gyerekenként 80.000!!! Azaz összesen 480.000 forintot
havonta. Az apa és AZ anya nem válnak el, de külön lakcímre jelentkeznek be
így mindkettő megkapja a szociális segélyt AZ önkormányzattól, 39.100 forintot(????).
Így további 78.200 forinthoz jutnak.
Lakásfenntartási támogatásként további 9.800 forintot kap a család. Erre jön még a családi pótlék, 12 .600 gyerekenként.
Természetesen ingyen tankönyv és ingyenes iskolai étkezés is jár.
Ezen kívül minden hónapban átmeneti segélyért is sorban állnak ami
havi 30.000 forint AZ önkormányzattól ( ha nem kapnak, ott hagyják a
gyerekeket a jegyzőségen, ezzel "zsarolva " a hatóságot).
Így a család havonta cirka 643.600 forint bevételhez jut. Telik már plazmatévére és lízinges Suzukira is a papának....

Ha dolgozni menne és keresne 100.000 forintot akkor a bevétel lecsökkenne 175.600 forintra. (468.000 havi mínuszért én sem mennék dolgozni, még elfáradnék.)

2008. szeptember 9., kedd

Isten létezése igazolhatatlan lenne?

Vitaindító felvetés:

"Ami nem igazolható, az nem is cáfolható, vagyis a tudományosság határain kívül eső jelenség."
Szendi Gábor - http://www.tenyek-tevhitek.hu

Ki akarja még ezek után is cáfolni Isten létezését?

válasz:

"De nem lehetetlenség-e bebizonyítani valaminek a nemlétezését?"

Erre az állításra sok ellenpélda van.
Nagyon egyszerű például bebizonyítani, hogy nem létezik olyan prímszám, amely nagyobb, mint az összes többi prímszám. Természetesen itt jól meghatározott objektumokról van szó, amelyek jól meghatározott szabályoknak engedelmeskednek. Az, hogy az istenek és az univerzumok hasonlóan jól meghatározott objektumok-e, vita tárgya.

De ha feltételezzük is, hogy Isten létezésének lehetetlensége nem bizonyítható, akkor is vannak mélyebb okok arra, hogy Isten nemlétezését tételezzük fel. Ha feltételezzük, hogy valami nem létezik, akkor ez a feltevés bármikor megcáfolható mindössze egyetlen ellenpélda felmutatásával.

Másrészt, ha azt tételezzük fel, hogy valami létezik, és a dolog létezésének lehetetlensége nem bizonyítható, akkor a feltevés megcáfolásához bonyolult keresési eljárásra lehet szükség, melynek során a dolog összes lehetséges előfordulási helyét megnézzük, és megmutatjuk, hogy nincs ott. A gyakorlatban az ilyen alapos keresési eljárás gyakran nehezen kivihető, vagy egyenesen lehetetlen. A legnagyobb prímszám esetében nem áll fenn ez a probléma, mert arról be tudjuk bizonyítani, hogy nem létezik.

Ezért általános alapelv, hogy a dolgokról mindaddig azt kell feltételeznünk, hogy nem léteznek, amíg bizonyítékot nem találunk létezésükre. Még az istenhívők is alkalmazzák ezt az elvet az esetek túlnyomó részében. Nem hisznek például az unikornisokban, noha nem tudják bebizonyítani, hogy sehol a világon nincs egyetlen unikornis sem.

Isten létezésének feltételezése valószínűleg olyan feltevés, amelyet nem lehet ellenőrizni. Nem kutathatunk mindenütt, ahol Isten lehet, azért, hogy bebizonyítsuk: sehol sincs. A szkeptikus ateista tehát kiindulásként azt feltételezi, hogy Isten nem létezik, mivel ez ellenőrizhető feltételezés.

Azok, akik az erős ateizmus híveinek vallják magukat, általában nem azt állítják, hogy semmiféle isten nem létezik, hanem többnyire bizonyos vallások által leírt meghatározott istenekre korlátozzák tagadásukat. Ily módon, miközben lehetetlen lehet kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy semmiféle isten nem létezik, ugyanakkor lehetséges lehet annak bizonyítása, hogy (mondjuk) egy bizonyos vallásos könyv által leírt isten nem létezhet. Lehet, hogy még azt is be lehet bizonyítani, hogy egyetlen, ma létező vallás által leírt isten sem létezik.

Az a nézet, mely szerint egyetlen létező vallás által leírt isten sem létezik, valójában igen közel áll ahhoz a nézethez, mely szerint semmiféle isetn sem létezik. Mégis elég nagy a különbség a két nézet között ahhoz, hogy ne legyenek igazából alkalmazhatóak azok az ellenérvek, amelyek annak lehetetlenségén alapulnak, hogy mindenfajta isten létét egyszerre cáfoljuk meg.

http://www.ateizmus.fw.hu/

2008. augusztus 31., vasárnap

Egy hullócsillag élete

Nagyon komoly animáció, nekem kétszer kellett megnézni, mire az arcjátékán keresztül az érzéseit megértettem.

Nagyon jó minőségű, de lassúbb gépekhez kisebb felbontást is felajánl.


Fallen
Uploaded by mikropikol


http://www.dailymotion.com/mikropikol/video/x5iwcq_fallen_creation

2008. augusztus 27., szerda

Biblia a végső igazság?

1. A Biblia Isten szava.
* Miből lehetünk biztosak, hogy ez Isten szava?
2. Mivel a Bibliában le van írva.
* Miért higyjünk a Bibliának?
3. Mert a Biblia tévedhetetlen.
* Honnan tudjuk, hogy tévedhetetlen?
4. = 1. A Biblia Istan szava.
*etc.


Salsa magasfokon

Még nem tudom ki ez, de lehet tőle tanulni.

2008. augusztus 25., hétfő

Történet az anyaságról

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.

Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón. (az utolsó mondat értelme nekem nem esett le)